Elkezdődött a varázslat

 - Ron! Ide, innen betalálok! - kiáltok a bátyámnak és meglengetem a kezem. Fred rögtön kapcsol és felém küldd egy gurgónak használt kavicsot. Ügyesen kitérek előle és elkapom a passzolt labdát, majd bedobom a szennyes kosárba. Bill épphogy beleért a labdába, de így is bemenet. 

 - Ezaz! - csap bele Ron a markomba és leszáll a seprűröl, mint a többiek. 

 - Majd legközelebb nem lesz esélyetek ellenünk! - figyelmeztet George és besétál az odúba. Mosolyogva fáradok be utoljára a házba. Anya már megterített és várt ránk a finom étel. 

 - Apa? - foglalok helyet a székemen és a főhelyre nézek, majd az órára - Még mindig dolgozik? 

 - Most ment vissza drágám! Sajnos nélküle kell kinyitni a borítékokak! - mosolyog vissza rám és a szeme sarkából a pultra sandít. 

 - Már is megjött? - örvendezek és felveszem  a papírokat. Piros pecsét díszelgett a boríték hátlapján. Izgatottan nyitom ki a csomagot és elégedett mosollyal nyugtázom , hogy ez az a levél, amit vártam. A boríték, három, különböző színű lapot tartalmaz . Az első, egy sárgás levélke volt, rajta egy hivatalos pecséttel.

„Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)

Tisztelt  Weasley kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Örömmel várjuk!

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

Igazgatóhelyettes”

Belekukkantok Ron levelébe is, amiben ugyan ez a szöveg szerepel. Alig férek bele a bőrömbe. Erre a pillanatra vártam, mikor a bátyáim elmesélték az iskola történetét és most végre és kaptam meg a borítékot. Látom LátomGinny féltékeny pillantását, amit nagyon is megértek, én is ilyen szemekkel figyeltem, ahogy Fred és George elolvasták leveleiket. 

 - Mikor megyünk beszerezni a tanszerlistát? -kérdezem anyát és várom válaszát, amit rögtön meg is kaptok. 

 - Holnap. Akkor mindenki ráér és mindannyian elmegyünk! - mosolyog rám, majd figyelmét újból a munkának szenteli.  Kicsit csódottan ballagok fel a szobámba a levelemmel együtt. Ott leteszem a papírt és kinézek az ablakomon. Semmi érdekes látnivalón nem akad meg a szemem. Végignézek a poros képeimen, amiről lesüt, hogy a szoba gazdája, rég takarított ki. Ez mind igaz is, de ha vendégek jönnek, nem engedem be őket a szobámba, hogy ne lássák meg a kupit, amit lusta vagyok feltakarítani. De George és Fred szobájában is így van, igaz ők fiúk.

 - Hannah! - hallom meg a nevemet az udvar felől. Lenézek az udvarunkra és megpillantom Georgot a seprűmmel és az övével. Lassan leszaladok az előszobába, onnan ki az udvarra, ezt mind úgy, hogy ne keltsek nagy feltűnést. Georgtól elveszem a seprűm és felpattanok rá.

 - Várjuk meg Fredet! - fogja meg a kezem egy pillanatra, majd elengedi, hogy tudjon integetni neki.

 - Mi lesz már? Indulunk? - türelmetlenkedik az új csapattárs. Eddig még soha nem jött velünk, lehet hogy most kiérdemelte. Viszont ha ő jön akkor Ronnak miért nem szóltunk?

 - Persze! - rúgom magam a magasba és bevárom a fiúkat- Mindenbe beavattad Fredet? - nézek rá szúrós szemmel. Az nem fair, ha minden titkot elmond neki.
 - Dehogy! Csak ami rá is tartozik! -vigyorog rám, én meg, megforgatom a szemem. Gyorsan elindulok a törzshelyünkhöz, hogy néhány dolgot eltüntessek Fred elől. Erre a helyre kísérletezni járunk, és bájitalokat főzünk, amik néha sikeresek is. Lassacskán megpillantok egy tavi barlangot és megkezdem a leszállást. Hátul a fiúk jóval le vannak maradva, így lesz időm elvarázsolni a titkos szereket. Amint leszálltam a seprűről a csapdák aktíválódtak és kötelek a lábam köré csavarodtak. Elmormoltam az egyszerű varázsigét, ami megszünteti a kötelek szorítását. A további csapdákon is sérülés nélkül átjutottam és végre beléphettem a barlangba. Ott mocsár szag teringett mindenhol. Ezzel nem törődve odasietek a kísérletekhez és eltűntetem őket. A barlang faláról csöpögött a víz a fejem tetejére, ami nagyon zavaró tud lenni. Egy varázslattal betömítettem a lyukat és átnéztem az egész barlangot, hátha találok még lyukat. Eközben a fiúk is megérkeznek és Fred hatalmasat nézett. Körbepillantott a tágas barlangban és jól megnézte az arany színű fákat, a kis medencét, ami a barlang közepén foglal helyet és egy inda lóg bele, amiről bele lehet ugrani. A vízcseppek csillognak a barna falakon. Mind mesés látványt nyújt.
 - Aztaa! -nyögi ki ezt az egyszerű szót. Mi is így voltunk vele, mikor megláttuk, de azóta hozzászoktunk.
 - Na! Mikor megyünk vissza? - lódultam meg a kirájat felé, de egy kéz visszarántott.
-Mégis hova akarsz menni? Még csak most jöttünk! - méltatlankodik George, de veszi az adás és kivezeti Fredet. Vissza állítjuk a csapdákat és útnak indulunk.
 - Mikor megyünk a Roxfortba?-kérdezem testvéreimet és mehállítom őket.
 - Majd! - hangzik a felelet, majd tovább repülünk, mélyen elmerülve.